Merhán Orsolya
Szervíz

Kiállítás a Mucsarnokban
Kurátor: Angel Judit


A Petrányi Zsolt által rendezett Áthallás után megint trendbe illeszkedo, a kortárs képzomuvészet fiatalabb generációinak lehetoséget adó monstre kiállításra került sor a Mucsarnokban.
A rendezésben az a zavaró elv érvényesül, hogy a három egymástól meroben eltéro, a muvészet kérdéseit másképp megközelíto kiállítás összekeveredik a Mucsarnok termeiben, így egységében, összhatásában egyik koncepció sem tud átüto erejuvé válni. A kurátori munka intellektuális kvalitása elmosódik, a muvek halmaza pedig rosszértelmu összehasonlításokra késztet. A kurátori szemlélet, a tematikus kiállítások friss és naprakész muvészi tevékenysége cinikus, hanyag összefüggésben vagy éppen összefüggéstelenségben értelmezodik.
Hogy a kortárs mukritika ezt a rendezésbeli gyengeséget milyen elementáris rosszindulattal képes kihasználni, bizonyítja P. Szucs Julianna cikke, (Népszabadság, 2001. szeptember 22.), aki a három nagyon összetett, színvonalas kiállításon szereplo mintegy ötven mualkotás közül mindössze egyetlen Szucs Attila-képet tart elemzésre és említésre méltónak, és ”Magyarország vezeto napilapjának” hétvégi, népszeru hasábjain e generáció totális tanácstalan tehetségtelenségérol és ”álságosságáról” tájékoztatja a nagyérdemut, (A szabad panasz intézményesült. Távvezérelt nyafogássá vált, és ettol még a maradék energia is kihult.) nélkülözve az empátiának, a humornak, a kortárs muvészet szeretetének leghalványabb szikráját is.
>Úgy gondolom, hogy Szücs Attila egyébként valóban kivételes érzékenységu vásznai jelen összefüggésben nem képezhetik összehasonlítás tárgyát az általam elemzendo Szervíz kiállítás abszurd élethelyzeteket feldolgozó, a közönséggel, az átlagnézovel közvetlen kapcsolatteremtést megcélzó, direkt társadalomkritikát gyakorló, jórészt installációs anyagával.
Az Angel Judit muvészettörténész által szervezett Szervíz-kiállítás egy intellektuális poén-csomag, egy közhelyektol mentes konceptuális kihívás, mely a muvészet egyetemes- és a muvészek személyes válságát kihívó, tekintélyromboló és éleslátó pimaszsággal fogalmazza meg.
A Szervíz projektjei semmiképp sem tekinthetoek a fiatal generáció modoros, talaját vesztett, szerencsétlen erolködésének, sokkal inkább egy igen érett, burkolt ars poeticának, mely a gazdasági-társadalmi-politikai mechanizmusok alapos ismeretérol, és az azokra való ironikusan-önironikusan érzékeny, lényeglátó reflexiókról tanúskodik.
Igen eroteljes az a fajta gondolatébreszto, szórakoztató játékosság, ami a Szervíz projektjeit jellemzi, a naprakész, technikai tökéllyel kivitelezett szürreális, abszurd álomvilág, a piacképes fantazmagória, a szolgáltató-vállalkozó-, képességeit pénzre váltó muvész-attitud fiktív megteremtése.
Rezignációnak nincs helye, a Szervíz egy lelkes kiállítás. A Szervíz a képtelenség, az alaktalanság pénz és hatalom általi képpé és alakká válásáról szól, az új típusú manipulációról, az elvtelen megtévesztésrol, az emberi ostobaság és esetlenség könyörtelen kihasználásáról. Mindezt azonban a szakmai összetartozás, az értelmes és komoly munka tisztelete, a stupiditás és a sznobizmus kifigurázása, a gyengéd és játékos humánum, valamint a mai technikai lehetoségek és adottságok profi alkalmazása jegyében.
Mindegyik projekt önmagát is kifigurázza. Miklósvári Andrea és Szabó Eszter Ágnes sütimorzsa-csillagpor-projektjétol kezdve Bakos Gábor Nézopont-szolgálatáig. Esterházy Marcell-Kerekes Gábor-Kristóf Krisztián-Szentesi Csaba népszeruség-, figyelem- és hatásméro Attendometer-e, Bora Éva Beatrix a közönség összetételét, szemléletét, ízlését felméro kérdoíve, Várnagy Tibor-Erhardt Miklós-Andreas Fogarasi Rügyecskék-projektje, Farkas Csaba és Kaszás Tamás fiktív, Dunaújvárost népszerusíto turisztikai irodája, Veszely Beáta lovaglást propagáló boxa, Gyenis Tibor-Vollmuth Krisztián-Zalka Zsolt Body made-fotóstúdiója, Eike Test-Hang projektje, Beöthy Balázs 6-99, ingyenes biciklitároló-helyet létesíto projektje, Christoph Rauch-Menesi Attila Open house-a, György Katalin, Koronczi Endre háztartási gépeket átalakító kellékei: végig sorolhatnám a szellemesebbnél szellemesebb, konzekvensen véggiggondolt és megvalósított muveket.
És a közönség - földbe döngölo, ledorongoló kritika ide vagy oda - élvezettel játszik, remekül szórakozik. Vasárnap délelott egész családos tárlatlátogatásokat látok, egy tolókocsis kisfiú éppen Veszely Beáta boxába próbál bejutni, Eike dobogóján folyamatos a tánc, minden komputer elott ülnek, a Vénusz Stúdió (Cseke Szilárd - Molnár Annamária) asztrológiai projektje, valamint a muvészbérlés iránt is nagy az érdeklodés, Szabics Ágnes múzeumkommunikációs foglalkozásai pedig oly sokakat vonzanak, hogy alig tudja az állandóan jelentkezo csoportok igényeit kielégíteni, amit pedig a Szervíz kiállításhoz kapcsolódóan a kisiskolás gyermekekbol elohoz, és folyamatosan nyilvánosságra bocsát, az egész egyszeruen lenyugözo.
Talán érdekes lett volna - bár nem ehhez a generációhoz tartozik- ha Szentjóby (vagy St. Auby.) Tamás szerepel a kiállításon, hiszen o évek óta következetesen dolgozik a ”muvész sztrájk”, azaz a ”muvészeti szolgáltatás politikai okokból történo tudatos megtagadása”-projekten, és részvétele szerintem elmélyítette volna a szolgáltatások itt szereplo kavalkádjának markáns arculatát.