“Dead souls”

The exhibition wishes to shed light on a pictorial problem that is not without parallels in the international artistic scene.

This kind of painting makes use of the elements of medialized culture, regularly applies visual elements referring to photo, cinema, computer animation as the organic part of its environment, although its authenticity does not originate in reflections to these media.

The authenticity of this painting lies in experiencing the practice of painting, the psychological momentum through which the primary concepts about the original piece are transformed and expanded – and thence constitute a diverse multitude of possibilities. This expansion might in turn lead to the layers of concepts which carry an intellectual quality radically different from that of the medialized image through the authentication of the ‘here and now’ decisions made during the work of the artist.

The primary objective of this set of works is to examine the self-referencing of these pieces, the comparative approach of different, often incompatible identities. The jigsaw puzzle-like composition is a reference to the complexity of the heterogeneous total and to openness. The space that remains ‘empty’ is thus an active participant in the wholeness of the space, as it is convertible, expandable and continuable with another element.

The installation handles history (i.e. the history of paintings) as an autonomous and existing entity, thereby elevating it from its illusoriness. The idea suggested by the mass media that the boundary between reality and fiction may be crossed, and these two notions may occasionally be interchangeable is not a new one as far as this painting is concerned.

The self-reflections of a painter draw their spirituality from this inwardness. This spirituality is not reflexive any longer, but is a direct empirical experience.

This post post-modern realism (although keenly refers back to its own traditions) forbears direct compilations and quotations, but it finds pleasure instead in the discovery and progressive possession of enigmatic hints rather than the culture of fragmentation. The images invoked, like memories projected into the future, are copied on top of one another and are mingled irreversibly.


Attila Szucs
Budapest, 20 February 2005



 


Holt lelkek az acb-től a Kuplungig

Hitler-, Tesla- és Buster Keaton-szerű alakok a Munkácsy-díjas festő kiállításán, amelynek megnyitójáról a közönség a Kuplung szórakozóhelyre vonul. Szűcs Attila festő átdolgozza a médiát.

Szűcs Attila, az idén a Munkácsy díjat nyert festőművész Holt lelkek című kiállítása április 15-től tekinthető meg az acb galériában. Szűcs közel kétéves szünet után jelentkezik önálló tárlattal, amelyen több, mint 40, Magyarországon még ki nem állított alkotása lesz megtekinthető. A média világából (képeslapokból, magazinokból, filmekből és a televízióból) kiemelt és radikálisan átdolgozott képek szereplői között a 20. század néhány meghatározó figurája, így Nikola Tesla, Buster Keaton és Adolf Hitler is felismerhető.

A képek szenvtelenül mutatják be szereplőiket, nem nyújtanak útmutatást arra nézve, hogy a művész részvéttel fordul feléjük vagy kritikai éllel ábrázolja őket. Szturz János művészettörténész szerint Szűcs "festményein a XX.századi művészet legkülönbözőbb tapasztalatai, reminiszcenciái kavarognak és egyesülnek valamilyen egyszerre finoman nosztalgikus, szentimentális, ugyanakkor (...) a nagy művek melankóliáját és egységét is megidéző, megnyugtatóan harmonikus stílusban".

Az 1967-ben született művész generációjának és a kortárs magyar festészetnek egyik legismertebb, a hazai és a külföldi kritika által is méltatott alakja. Festményeit külföldi és hazai múzeumokban, valamint magángyűjteményben egyaránt megtalálhatóak. Alkotásai láthatók a Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum-ban (Graz, Ausztria), és a frissen nyílt budapesti Ludwig Múzeum nyitókiállításán, a Művészetek Palotájában.

A kiállítás megnyitóját követően, 21.00 órakor a Kuplungban videó-vetítésekre kerül sor: Szűcs Attila The last sentence című animációs rövidfilmje mellett bemutatjuk a Filmpositive által készített videoklipet, amelyben a Holt lelkek című kiállítást dr. György Péter esztéta elemzi.

A kiállítás megnyitója április 14-én 19.00-kor lesz az acb Kortárs Művészeti Galériában (Budapest, VI. ker., Király u. 76.)
A kiállítás megtekinthető: április 15 - május 13., kedd-péntek 14.00-18.00




 









 



Akkor nyerek, ha tudok veszíteni
Ma nyílik Szucs Attila Holt lelkek címu kiállítása az acb Galériában
Népszabadság • Valaczkay Gabriella • 2005. április 14.




- Ön lúzer? - kérdezem Szucs Attilát, akivel Hitlert ábrázoló festménye elott ülünk a Király utcai acb Galériában. Hitler kutyához hajol le a képen, csak épp a kutya nincs sehol, a lényeg azonban most nem ez, hanem, hogy Hitler lúzer volt Szucs Attila szerint. Lúzer: az angol nyelvbol kölcsönvett looser kifejezésnek a magyar szlengbe alaposan beleragadt, "vesztes", "balfácán" jelentésu változata. Egyben Szucs Attila legutóbbi kiállításának címe, amelynek anyagából jó néhány kép átvándorolt a mostani tárlatba, a Holt lelkek birodalmába.

Mirol ismerszik meg a lúzer, és hogy saját magát annak tartja-e - ezt képtelenség kihúzni a festobol. Ehelyett felsorolásba kezd: Buster Keaton némafilmburleszkhos. Balfék-archetípus. Szucs megfestette már kismacskával a fején, széthullott hordó dongái és összerogyott filmfelvevo alkatrészei között. Nikola Teslának, az ipari forradalom egyik legzseniálisabb alakjának sem a háromfázisú energiarendszer feltalálójaként kellett volna híressé válnia. Igazi találmányáról alig szól a történelem - o ezért lúzer. A vesztesek klubjába bekerült a pártkongresszuson beszédet mondó Kádár János, gépsor futószalagján cukorkát válogató lányok, telefonos kisasszonyok. Hogyan kerül a tipikus lúzerek közé az autópályán átszaladó ozike, erre csak annyit felel Szucs Attila: a vesztessége egyértelmu.

Állítja, nincs tudatosság abban, ahogy a festményei alapjául szolgáló régi képeslapokat, újságkivágásokat válogatja az antikváriumokban. Nincs kedvenc böngészohelye, elojogai sincsenek sehol. Nem tesznek félre neki, nem kap semmit a pult alól. Becsülettel végignéz több ezer lapot az antikváriumok dobozaiban. Eszébe jut a Ferenc körúti üzlet, ahol egyszer órák óta turkált már a képeslapok között, amikor az antikváriusno nem bírta tovább, és megkérdezte, mit keres.

- Nem tudom - vágta rá Szucs a harmadik óra végén, és átballagott a Központi Antikváriumba. Máskor kifizet egy kötegnyi képeslapot, aztán kiaggatja oket mutermében. A lapok - ahogy egy mukritikus nevezte oket: Szucs Attila festményeinek vizuális indítógombjai - néha évekig lógnak ott egy-egy rajzszögön.

- Tiszta intuíció, fogalmam sincs, miért pont az adott lapot veszem le a falról, és miért pont akkor. A kiállítások címei sem úgy születnek, hogy kitalálok egy témát, és arra festek képeket. A kritikusok szeretik befejezettnek tekinteni egy kiállítás anyagát, pedig a munka folyamatos. Utólag rendezgethetok csak a képek egy-egy gondolat mentén.

Új képek. Zöldségek-gyümölcsök. Tisztaszobák. Lúzerek. Holt lelkek. Az elmúlt évtized csoportosított Szucs Attila-festményei. A sorozatokat összetapasztó elv: a hiány. A "volt itt valami"-érzet. A muvek alapjául szolgáló lapokból, újságfotókból és tévéképekbol ugyanis csak a neki fontos részt kölcsönzi Szucs Attila, a többit elhagyja. Így képein állatok, emberek és tárgyak "egy beazonosíthatatlan, végtelen térben lebegni látszanak".

- Kezdeti barokkos lendületem munka közben többnyire alábbhagy, és éppen maga az indítómotívum tunik el a festés végére. Rájöttem, csak akkor nyerek egy képpel, ha radikálisan tudok veszíteni. Sokkal erosebben hatok a nézore, ha csak sejtetem, minek kellene ott lennie. Szerencsére elég népszeru vagyok, sokan veszik a festményeimet - mondja az itthon és külföldön is egyik legsikeresebbnek számító kortárs magyar festo -, de remélem, nem azért, mert figurákat festek technorealista stílusban.

Aki mégis úgy érzi, egyedül nem jut közelebb a Szucs Attila képeire festett "nyitva hagyott érzésekhez", azokat a muvész a ma esti kiállításmegnyitóra hívja. György Péter muvészettörténész, esztéta az acb Galéria kiállítóterében sétálva elemzi a Holt lelkek címu tárlat képeit. Recenziójából öt-tíz perces filmet forgatnak, amit azután Szucs Attila két perc tizenkét másodperces mozijával együtt levetítenek a megnyitó közönségének a közeli Kuplung nevu szórakozóhelyen. Mirol szól Szucs mozija? Két arcot elemez, összehasonlít. Buster Keatonét meg Hitlerét. És mire jutott? Azt mondja, semmire.

Szucs Attila 1967-ben született Miskolcon. A Képzo- és Iparmuvészeti Szakközépiskola után a Magyar Képzomuvészeti Foiskola festo szakán tanult, majd ugyanitt posztgraduális képzésben vett részt. 1993-tól a Képzo- és Iparmuvészeti Szakközépiskolában, majd a foiskolán is festészetet tanított. Friss diplomásként Derkovits-ösztöndíjjal támogatták, egy év múlva Barcsay-, késobb Smohay-díjjal jutalmazták. Megkapta a Római Magyar Akadémia és az Institut für den Donauraum und Mitteleuropa ösztöndíját, és meghívták a Los Angeles-i MAK-Schindler programba. 1987 óta több tucat hazai és külföldi egyéni, valamint csoportos kiállításon vett részt. 2005. március 15-én Munkácsy-díjjal tüntették ki.