The largest public collection of the history of Hungarian art is at the Hungarian National Gallery (founded in 1957), which devotes one section of its permanent exhibition to an overview of post-1960 Hungarian art.

It also occasionally organizes contemporary art exhibitions.

For example, the exhibition The New Refutation of Time: Works from the Irokéz Collection, 1988-2008 (2008, curated by László Százados) presented a private collection from the Irokéz gallery (founded in 2001 in Szombathely).

 

Az idő legújabb cáfolata
Kortárs magyar mualkotások az Irokéz Gyűjteményből 1988-2008
Magyar Nemzeti Galéria A épület, földszint és I. emelet

2008. október 30 - 2009. február 1.

A Magyar Nemzeti Galériában 2008. október 31-től látható kiállítás a kortárs magyar képzőművészet egyik legjelentosebb hazai magángyujteménye, az Irokéz Gyujtemény anyagából mutat be válogatást. Az Irokéz Gyujtemény neve a két tulajdonos, Pados Gábor és Pajor Zsolt által alapított Írókéz Papír- és Írószer Nagykereskedelmi cég nevébol származó szójáték. A gyujtemény, amely már 2001-ben Szombathelyen és a Mucsarnokban is bemutatkozott, a két fiatal szombathelyi üzletember-tulajdonos szándéka szerint az 1990 körül színre lépo fiatal muvésznemzedékkel kezdodoen mutatja be a kortárs magyar muvészet alakulását.

A kollekció magvát az Újlak Csoportnak és vonzáskörének (Ádám Zoltán, Farkas Gábor, Szarka Péter, Komoróczky Tamás, Németh Hajnal, Ravasz András stb.) munkái alkották, melyek mára fontos muvészettörténeti kordokumentumokká, az errol az idoszakról folytatott szakmai dialógus tárgyaivá váltak. Pados és Pajor a kezdeti és az azt követo idoszakban olyan muformák és mutípusok - digitális printek, installációk és videók - gyujtésére is vállalkozott a hagyományos olaj-vászon munkák, grafikák vagy szobrok mellett, amelyeket a nemzetközi múzeumi szakma és mukereskedelem már elismert és befogadott, viszont a hazai múzeumi és magángyujteményekben még nem, vagy csak késobb jelentek meg.

Az ezredforduló környékén magától értetodoen merült fel a kérdés: hogyan és milyen irányban bovítheto, egészítheto ki az addigi anyag? A megoldást a nemzedéki kereteken való túllépés, illetve az addig is jellemzo szemléletmód, attitud kiterjesztése jelentette: a kortárs fogalma így éppúgy magában foglalja a pályakezdokre irányuló figyelmet (Batykó Róbert, Tarr Hajnalka, Szájjal és Aggyal Festok), mint a középgeneráció megerosítését (Várnai Gyula, Szucs Attila, Varga Ferenc), vagy egy visszamenolegesen is viszonyítási pontul szolgáló alkotó (St. Auby Tamás - TNPU), illetve munka (Nemes Csaba) beemelését. A gyujtemény profilja elég rugalmas ahhoz, hogy felölelje olyan, a jelenlegi muvészeti élet keretei közé nehezebben beilleszkedni képes muvészek munkáit is, mint például Szigeti András, Halász Péter, Uglár Csaba vagy Ferenczi Róbert. Karakterét továbbra is a fiatal nemzedékek progressziója határozza meg, de eközben egy szélesebb tematikai és mufaji körben is bovül.

A Magyar Nemzeti Galériában tervezett kiállítás ezt a következetes, a muvészeti közeg változásaira érzékenyen reagáló gyujtemény-gyarapító munkát kívánja dokumentálni. Ugyanakkor a kollekcióba bekerült munkákból kiindulva, azokat csoportosítva szeretné felvázolni a közelmúlt magyar muvészetének és a kortárs tendenciáknak egy lehetséges, a 90-es évek elejétol napjainkig terjedo olvasatát. A kiállítás arra keresi a választ, hogy a gyujto személyisége, a korszak(ok) és a muvek milyen módon reflektálnak napjaink gyors gazdasági-társadalmi és kulturális változásaira.

Nyilván ezzel a sokszínuséggel, a párhuzamos megközelítésmódok egyideju jelenlétével magyarázható a 2001-es bemutatkozás óta megduplázódott gyujtemény idonként meglepo végletessége is: a harsányan abszurd és groteszk - néhol a horror, néhol pedig az infantilizmus határát súroló - munkák mellett az alternatív univerzumok változékony és dekoratív világai, illetve az idoigényes, elmélyedést igénylo terek sajátosan erosítik és ellenpontozzák egymást. A talán a megszokottat meghaladó mértékben felvállalt szubjektivitás rizikója teszi mintaszeruvé és izgalmassá ezt a gyujteményt. Ez a magatartás példát is mutat, hiszen az üzleti világban megjelentek azok a személyek, akik a kortárs kultúra aktív formálói, szereploinek elkötelezett segítoi. Ezt a tevékenységüket nyilvánosan, azzal az igénnyel végzik, hogy a gyujtött alkotások láthatók és hozzáférhetok legyenek a szakma és a szélesebb közönség számára is, így bizonyos értelemben klasszikus múzeumi feladatokat is ellátnak.

Az Irokéz Gyujtemény természetesen nem törekszik a hazai muvészet valamennyi irányzatának bemutatására, hanem inkább tovább erosíti és árnyalja a gyujtemény eddig kialakult koncepcióját, amely a felfedezés, a bemutatás, a kulturális állásfoglalásra törekvés igényével jellemezheto. Mindezekbol következnek a jelenlegi hazai gyujtemények többségéhez képest jól körvonalazható egyedi vonásai, amelyek révén közelebb áll olyan intézmények gyujto- és kiállításpolitikájához, mint például a dunaújvárosi Kortárs Muvészeti Intézet. A személyes indíttatásból kibontakozó, immár két évtizedes muvészetpártolási és gyujtési tevékenységet, az aktív, alakító részvételt visszaigazolják az idoközben elismertté vált alkotók hazai, valamint külföldi kiállítási szereplései, illetve köz- és magángyujteményi jelenléte.