for English version please scroll down TÁRGYAK ELÕTT ÁLLNI Megnyitó: 2016. február 11. Csütörtök, 18 - 20 óra Megtekinthetõ: 2016. február 04 - március 05. Baranyai Levente, Felsmann István, Follárd Barbara, Hencze Tamás, Keresztes Zsófia, Kiss Adrián, Komoróczky Tamás, Kovách Gergõ, Kútvölgyi-Szabó Áron, Makai Mira Dalma, Mátrai Erik, Pinczehelyi Sándor, Szabó Dezsõ, Szûcs Attila Kurátorok: Deák Erika, Sárvári Zita A kiállítás alapötletét Didi-Huberman gondolatai és Földényi F. László, Képek elõtt állni címû könyve inspirálta. Mindkét író egyik konklúziója, hogy egy mû értelmezése szubjektív, vagyis ítéleteinket saját tudásunk, érzéseink és belsõ világunk vezérlik. A kiállításon bemutatott mûvek listája szubjektív, a teljesség igénye nélküli. Kizárólag már létezõ és ismert mûveket hívtunk meg, olyanokat, amelyek amellett, hogy fontos helyet töltenek be az alkotók életmûveiben, számunkra is izgalmasak, mi több, szépek. A három különbözõ generációból válogatott mûvek kiindulópontja az anyaghasználat meglepõ módja, a matériák szokatlan párosítása. Az alapvetõen lírai töltöttséggel rendelkezõ mûvekben nem csak erõs vizualitásuk, az anyagok kifejezõ használata magával ragadó, de a mûvek körüli komplex történetektõl sem vonatkoztathatunk el. Mûtárgy-választásaink ezen felül nem egy lineáris gondolat mentén történtek, személyes történeteket, egymáshoz lazán kapcsolódó narratíva-láncot mutatunk be. A kiállítás mediálisan is sokszínû, a hagyományos olaj-vászon festménytõl a csont-konstrukciókig, a gipsz relieftõl az izofóliáig. Baranyai Levente az olajfestéket olyan mennyiségben halmozza egymásra a képalkotási folyamat során, hogy realista tájképe már-már reliefként terjeszkedik ki a térbe, miközben a látványos és egyedi festészettechnikai bravúron túl a mû kritikai hangja sem elhanyagolandó. A fiatal, pályája elején járó Makai Mira Dalma festõ létére a kortárs képzõmûvészetben egyre népszerûbb anyaggal, a mázas kerámiával dolgozik. Burjánzó, organikus tárgyai az emberi test belsõ szerveit mintázzák, a merevnek hitt anyag a kezei között életre kell és megelevenedik a bordakosárból szinte virágként kinyíló szív. Szabó Dezsõ mára klasszikussá vált lakk festménye a technikai kísérletezés, a különbözõ típusú lakkok egymásra hatásának eredménye. Az így létrejövõ érzéki, buja felületek szokatlanok a mûvész életmûvében. Az efemer anyagok alakításának figyelemreméltó fiatal mûvésze, Keresztes Zsófia mindig többszörös szimbolikával operál mûveiben, amelyekkel nem csak klasszikus - mitologikus vagy városi - legendákra utal, de a fogyasztói kultúra újratermelõdõ generációs kérdéseihez is hozzászól. Ahogy bemutatásra kerülõ mûvében õt is, úgy Hencze Tamást is sokat foglalkoztatta a tûz szimbolikája, az elmúlás festõi ábrázolása. A 70-es évek derekán született emblematikus tûzképei a hazai konceptuális mûvészet legkiválóbbjai közé sorolhatók. A kiállítás másik izgalmas, a mûvésztõl szokatlan formai megnyilvánulása Szûcs Attila gipszbõl öntött képe - egy semmibe vezetõ fehér kilincs - az 1990-es évek elején készült. A mû csendes, metafizikus vonatkozási rendszerek felé fordít, csak úgy, mint Mátrai Erik fénnyel megrajzolt efemer orgonája, melynek zsenialitását a mûvész végletekig leegyszerûsített gesztusa adja. Follárd Barbara elsõsorban kevés eszközzel operáló, személyes terekben játszódó videó munkáiról ismert, és kevesen tudják róla, hogy objekteket is készít. Legújabb tárgyai is a film történetmesélését idézik, ahogy a kimerevített jelenetek apró elemei lineáris szekvenciákba rendezõdve követik egymást. Ikarosz repülésére emlékeztet Kútvölgyi-Szabó Áron mûve. Az egymáshoz szokatlan módon kapcsolt elemekbõl álló, izofólia alá rejtett vaskonstrukció a mûvész személyes mitológiájának meghatározó eleme. Metafizikai síkon értelmezendõ Komoróczky Tamás velõs csont szobra is, amely egy görög-örmény gondolkodó, Gurdijeff azon ideájára reflektál, hogy a világegyetemben minden létezõ, minden más létezõt reciprok módon tart fenn. Kiss Adrián férfi és nõi attribútumokat kutató mûveinek kulcsdarabja az Eve Klein-kék keretbe fagyasztott Levis farmer. Csak úgy, mint Pinczehelyi Sándor kultikus trikolor hamburgere kiemelõdik eredeti kontextusából, ahol aztán úgy hoz létre jelentésváltozásokat, hogy már nem pusztán egy kereskedelmi védjegy, hanem a fogyasztói társadalom jelképe lesz. Kovách Gergõ fóliaszobra egy rá jellemzõ szellemes gesztussal nyomatékosítja egy valós munkafolyamat jelentõségét, a ló patkolás egyetlen pillanatát merevítve ki. Felsmann István lego elemekbõl összerakott képe elõtt állva pedig gyerekké válunk egy idõre, de aztán gyorsan megértjük, hogy a mûvész nem pusztán közös múltunkra, de a konstruktivista képépítés hagyományaira és a XXI. század vizualitásárára is pontosan reagál. Külön köszönet: acb Galéria, Chimera Project, Horizont Galéria, Vintage Galéria További információért, kérjük keresse galériánkat! STANDING IN FRONT OF OBJECTS Opening: February 11, 2016, 18-20 pm On View: February 04 - March 05, 2016. Levente Baranyai, István Felsmann, Barbara Follárd, Tamás Hencze, Zsófia Keresztes, Adrián Kiss, Tamás Komoróczky, Gergõ Kovács, Áron Kútvölgyi-Szabó, Mira Dalma Makai, Erik Mátrai, Sándor Pinczehelyi, Dezsõ Szabó, Attila Szûcs Curators: Erika Deák, Zita Sárvári The idea of the exhibition was inspired by the thoughts of Didi-Huberman, and Földényi F. László's book, entitled Standing in front of pictures. One of their conclusions is that the understanding of an artwork is subjective; it is based on our personal knowledge, emotions and inner world. The list of artworks presented inStanding in front of Objects is subjective, based on the likings of the two curators, and with no desire of completeness. We solely invited artworks that we already knew, works that have important roles in the oeuvre of the chosen artists', on top, possess an unquestionable beauty. The artists were selected from three generations, and the common ground was the unusual use and combination of materials. All chosen works are charged with emotions, and beside their strong visuality, they comprise multifaceted narratives. The fourteen works do not connect in a linear concept but linked rather as an unfolding chain of personal narrations. The exhibition is multicolored in terms of media as well, we show works from traditional oil on canvas to bone-construction, from plaster to izofoil. Levente Baranyai stacks the oil paint onto the canvas in such scale, that his realistic landscapes almost become reliefs, while the work's critical perception remains strong. Young Mira Dalma Makai exhibits ceramic sculptures. Her sprawling, organic objects are molded to remind us to our most important inner organ, to our hearths. Dezsõ Szabó's classic lacquer painting is a result of experimentation, of mixing different types of lacquers. The result is lyrical, somewhat sensual surface, very unusual in the artist's oeuvre. Zsófia Keresztes, an exceptional young artist, who works with ephemeral materials, operates with multiple symbolism. Her burning scale refers not only to classic - mythological or urban - legends but our society of overconsumption. The symbol of fire is also essential in Tamás Hencze's so called fire images. The notion of passing, of demise appears in this triptych from the 1970's. This works is one of the most important pieces of the Hungarian conceptual art. An atypical work from painter, Attila Szûcs is a relief - a plaster door handle opening into nowhere - was made at the beginning of the 90's. This work points to metaphysical allusions, such as the light installation by Erika Mátrai. The brilliance of this work lays in its simplicity, in the single gesture of painting a musical instrument, an organ with light. Barbara Follard is known of her minimalist video works. Here, we choose a little object that recalls the language of filmmaking, as minor components of the frozen scenes are arranged in linear sequences follow one another. Áron Kútvölgyi-Szabó's iron-construction hidden by izofoil reminds us to the fall of Icaros, and its imagery plays a vital role in the artist's personal mythology. A rather strange sculpture by Tamás Komoróczky is made of bones. This unusual piece reflects to the idea of the Greek-Armenian philosopher, Gurdijeff, who states that all the living things in the universe sustain each others' reciprocs. The question of male and female attributes is posed in the work of young Adrián Kiss. Here, a unisex Levis jeans is applied onto a canvas and framed within an Yves Klein-blue fabric. This object, just as Sándor Pinczehelyi's cultic tricolor hamburger, ascends from its original context, and the meaning of both works change so they are no longer simple commercial trademarks but key symbols of our consumer society. Gergõ Kovács's foil-sculpture is another vitty gesture, in which he accentuates the meaning of an actual work process, of the horse-shoeing. The memory of careless childhood comes to mind first while standing in front of István Felsmann's lego object. However, the artist doesn't only refer to our familiar past but to the tradition of constructivism, and to the perplexed visuality of the XXI. Century. Special thanks: acb Gallery, Chimera-Project, Horizont Gallery, Vintage Gallery For more information, please call the gallery!