for the English version please scroll down

DEÁK ERIKA GALÉRIA

Complementary Love

Megnyitó: 2025. december 3, szerda, 18 óra
Megnyitja: Hornyik Sándor, művészettörténész, az MTA doktora
Megtekinthető: 2025. december 4 – 2026. január 30.
Nyitva: szerda - péntek, 12:00 - 18:00

A kiállítás címadó festményének alapötletét Vincent van Gogh testvéréhez írt levele inspirálta: „Mindig abban reménykedem, hogy két szerelmes szerelmét két komplementer szín összepárosításán keresztül is kifejezhetem – színekkel, amelyek egymással házasságot kötnek…”.

Az egymást kiegészítő, vibráló feszültséget keltő színek és képi elemek kettőssége a kiállítás egész anyagát áthatja. Ez a dualizmus, a szinkronjelenségek vizsgálata Szűcsnél egyszerre utal a harmóniára – vagy annak lehetetlenségére – és a vizuális világ komplementer színeire.

A Complementary Love című festményén egy intim csókjelenetet zavarnak meg a digitális zaj jelenségére utaló zöld és piros sávok, amitől ez a békés, idilli pillanat hirtelen úgy hat, mintha azt egy sérült adatfájlból vagy egy mediális közvetítő eszközön keresztül látnánk. Mint itt is, Szűcs legújabb festményein kiemelt szerepet kap a töredékes valóság ábrázolása, a digitális hiba megjelenítése. Az eltűnő énekesnő figurája vagy Bergman portréja szinte feloldódik a térben; alakjuk pixelesen elmosódik, mielőtt végleg elveszne az éterben. Ez a kép-hiba nem pusztán egy esztétikai elem, hanem az identitás, az emlékezet és a jelenlét múlandóságának lenyomata, miközben Szűcs egyértelmű utalásokat tesz a mozi világára, azon belül is a szürreális atmoszféráiról ismert alkotókra (David Lynch, Ingmar Bergman).

Monumentális műve, az Escape, első ránézésre egy pasztellszínekben úszó igéző tájkép. Közelebbről vizsgálva azonban inkább kísérteties, ahogy a valóságból a digitális világba – vagy éppen onnan – menekülő emberek csoportja keresi új helyét, valahol a látómezőn túl. Ez a mű, mint ahogy a kiállításon szereplő többi festmény is, titkokkal és feszültségekkel telített. Az egymással szembeforduló pisztolypár, egy zsebbe nyúló kéz, a függöny mögött várakozó és hajkorona mögé bújtatott rejtelmes nőalak, vagy a felismerhető képi elemek spontán absztrakcióba fordulása, a térből és időből kiszakított pillanatot és annak megfoghatatlanságát idézi.

Szűcs legújabb festményei egy koherens, erőteljes festői világot tárnak elénk. A festészet klasszikus nyelvén kortárs világunk legégetőbb kérdéseit feszegetik, miközben az analóg és a digitális, a jelenlét és eltűnés, az emberi és a technológiai közvetítés közötti feszültségek viszonyait vizsgálják.

További információért kérjük keresse a galériát!

---

Attila Szűcs: Complementary Love

Opening: December 3, 2025, 6 PM
Opening speech by Sándor Hornyik, art historian, Doctor of the Hungarian Academy of Sciences
On view: 4 December 2025 – 30 January 2026
Open: Wednesday - Friday, 12:00 - 6:00 PM, and by appointment

The title of the exhibition—which also serves as the title of one of Szűcs’s paintings—was inspired by a letter Vincent van Gogh wrote to one of his brothers: “I am always in the hope to express the love of two lovers by a marriage of two complementary colors - colors which marry each other...” The duality of colours and visual elements, that complement each other and as well generate a vivid tension, permeates the entire exhibition. This dualism, this investigation of a mutually completing phenomena, is itself built on a paradox, since in Szűcs’s work the “complementary” simultaneously refers to harmonies that create a sense of wholeness and to the complementary colours of the visual world.

In his painting Complementary Love, an intimate kissing scene is disrupted by green and red lines that refer to the phenomenon of digital noise, turning this peaceful, idyllic moment into something that suddenly looks as though viewed through a damaged data file or a mediating technological device. As usual, the depiction of a fragmented reality and the appearance of digital glitches play significant role in Szűcs’s latest works. The figure of the Disappearing Singer or the portrait of Bergman seems to dissolve into space before blurring into pixels and disappearing into the ether. This image-glitch is not merely an aesthetic device but also symbolizes the transience of identity, memory, and presence, while Szűcs makes clear references to the world of cinema, especially to creators known for their surreal atmospheres (David Lynch, Ingmar Bergman).

His monumental work, Escape appears at first glance to be a mesmerizing landscape in pastel colours. On closer inspection, however, it seems more haunting and disturbing, as a group of people fleeing from reality into the digital world—or vice versa—confront the disintegration of the reality they once knew and search for their new place in either world. This work, like the other paintings in the exhibition, is charged with secrets and tensions. A pair of pistols turned toward one another, hands slipping something into a pocket, an enigmatic body waiting behind a curtain or hidden beneath cascading hair, and a powerfully lit handshake of figures encircled by shining stripes—all evoke unease, while conjuring a moment torn out of space and time and its inherent elusiveness.

Szűcs’s latest paintings reveal a coherent and powerful painterly universe. Using the classical language of painting, they probe some of the most pressing questions of our contemporary world, examining the relational tensions between analogue and digital, presence and disappearance, as well as the human and technological mediation.

For more information, please contact the gallery.