Floral Centrepiece

ERIKA DEAK GALLERY

FLORAL CENTREPIECE

Curator: Zita Sárvári

A.K. Blakemore
Csató József
Gáldi Vinkó Andrea
Kemény Zsófia
Kiss Adrian (Art + Text)
Klenyánszki Csilla (Trapéz Galéria)
Moizer Zsuzsa
Pósalaki Anett
Simon Márton
Szűcs Attila
Rebecca Tamás
Alexander Tinei


21. February - 13. April 2019

“Words and images are correlates that eternally search for one another,” Johann Wolfgang von Goethe

The theme of our upcoming exhibition is the motif that constantly revolves and rejuvenates in the arts, that is, the flower. The greatness of this classical subject is its simplicity. Throught this exhibition we aim to keep alive this eternal theme and intend to present a variety of its representation in different media. We also plan to re-think the relationship between fine arts and literature, - it is certainly not unconventional but rarely happens is a gallery setting - we will exhibit sevelal poems along the artworks.
The poems will be exhibited as single artworks, placed on the walls, along with the paintings, drawings, photos and objects. The selection is not aiming to continue the long discourse of esthetic polemia, but intends to present these sistermuses parallel to each other. We do not want to make „poetry to a speaking picture, painting to a silent poetry”. (Lessing) We believe that poetry has a place in an exhibition situation, where literary and visual arts affect one another and as well reveal new readings and perceptions.

Következő kiállításunk témájául egy örök visszatérőt választottunk, a művészet ismétlődő és mindig megújuló motívumát, a virágokat. A téma nagyszerűsége egyszerűségében és klasszikusságában rejlik. A Floral Centrepiece című kiállítás a virág formális, szimbolikus, politikai és esztétikai heterogenitását mutatja be és örökségének életben tartására vállalkozik.
A sokféle pozícióval, a tudományos, eufémikus, memento mori, festői, gyermeki, költői megközelítésmódok párbeszéde mentén szeretnénk újragondolni a költői élmény és a vizuális művészetek közötti élő kapcsolatot azzal, hogy nem rendhagyó, de ritka módon a vizuális művek mellett költeményeket is kiállítunk. A bemutatásra kerülő versek, akárcsak a műtárgyak, egyszeri és megismételhetetlen alkotásokként jelennek meg.
A két médium az évszázados esztétikai viták ellenére teljesen egyenrangú „testvérmúzsaként” mutatkozik be. Nem célunk „amazt beszélő festménnyé, emezt pedig néma költeménnyé…” (Lessing) tenni.
A téma természetéből adódóan, valamint a textualitás intimebb és lassabb befogadhatósága okán, úgy érezzük, a versnek, mint műformának egy kiállítási szituációban helye van, hatást gyakorolva az értelmezés gyakorlatára, ezzel egészen új percepciókat eredményezve.