Szonja Sarolta Molnár

               Molnár Sarolta Szonja:

               Kísértetek és kísérletek

 

               Intellektus. Illúzió. Látomás. Az értelem készíti a koncepciót, a valóság lehetőségeit, mely a metafizikával egyesülve teremti meg az igazságot. Az alternatív valóságok tér-idő szeletei jelennek meg, melyek egy látomás pillanatában egyesülnek és multiperspektivikus lehetőséget teremtenek az igazság feltárására. Szűcs Attila transzdiszciplináris festészete tartalmazza mind a konceptualizmus, az expresszionizmus és a szimbolizmus stílusjegyeit. Több dimenziós képei egyrészt az idősíkokat egyesítik, másrészt a látható és a nem látható tartományokat. Az ismert és a még ismeretlen, a természetes és a természetfeletti tudatképek és valóságképek egyesülése kerül vászonra. A festészeti technikák eredményei illuzionisztikus hatást keltenek, a nézőt intellektuálisan és fizikailag is mozgásra késztetik. Az észlelés aktív résztvevőjévé; megfigyelővé és cselekvővé kell válni egyszerre, hogy a látomások minden egyes rétege fellelhetővé váljon. Analízis, kételkedés egyszerre van jelen: "A  tudás elviselhetetlen ellentmondásossága"[1]. A kétségbeesés, a személyes tudat és a közösségi tudat szintézisének eredménye, ahol a perceptuális elhárításnak nincs esélye. Metafizikai társadalomanalízis alanyai vagyunk. Hisszük, hogy a jelen rendellenességei a múltban keresendők és a jelent csakis a múlt okozataként vizsgálhatjuk. Felmentjük magunkat a cselekvés alól és a múlt szenvedő alanyaivá válunk. A kutatás és az elemzés kielégíthetetlen folyamata, a tényeken alapuló valóságban való kételkedés lehetőségét veti fel. Az ismeretlennek vélt világokat egybeolvasztja és megkérdőjelezi a jelen fogalmát. Az idősíkok, mint földtani rétegek egymásra fekszenek, a metafizikai terek ugyanolyan potenciális valósággá válnak, mint a véltnek hitt eredeti. Alakok tűnnek fel a semmiből, újabb és újabb világok tárulnak fel, a szimbolikusnak hitt alternatívák, az ideák világának, létezésének ésszerűségét vetik fel. A még meg nem történt jövőbéli események változtatására és a már megtörtént, de nem ismert múltbéli események felkutatására ösztönöznek a metafizikus terek. A művész nemcsak hogy megosztja transzélményét, de pillanatnyi valóságként rögzíti. Objektíve a nem látható tartomány felvételeit rögzíti és egyúttal szimbolikusan is elemzi azt. Az intellektuális koncepció eredete természetfeletti multi-expozícióban válik valósággá és jelenné egyszerre. A múlt kísértetei halhatatlanok, melyek a jelennel párhuzamosan a közösségi tudatban velünk élnek. Az idősíkok összevetése a lehetséges alternatívák felkutatásával, a létezés természetének keresésére irányulnak térben és időben. A művész "múzsái" Buster Keaton, Nicolas Tesla és Csontváry Kosztka Tivadar; az illúzió, az intellektus és a látomás ihletői, a jelenségek értelmezésének segítői. Az expresszionista világkép, egy látomásban természetfeletti valósággá válik. Abszolút állapot és abszolút valóság teremtődik. A lét bemutatása látnoki szerepben manifesztálódik, az alkotó "negatív képességével" (Negative Capability[2]) a bizonytalanság, a kétségek mezejét tárja elénk és az ismeretlent ismerteti meg velünk.

 

[1] Szűcs Attila: A tudás elviselhetetlen ellentmondásossága

[2] John Keats: Negative Capability