Az acb Galéria három termében látható Szűcs Attila Buborékvilág című kiállítása. A tárlat 14 olaj-vászon festményén lebegő-áttetsző gömbökben különös, azonosíthatatlan, térhez és időhöz nemigen köthető világokat láthatunk. Az árnyék- és párhuzamos világokat meleg párafelhő járja át, a levegő vibrál a sápadt színmezőkbe oltott, a térben lebegtetett buborékok körül. Ezekbe a buborékokba, a festő teremtette mikrokozmoszokba beleláthatunk: emberek, állatok, növények, tárgyak tűnnek elénk a művész ismeretlen helyszínein, misztikus jeleneteiben, történeteiben. Nem tudom, hogy ez a gömb maga lenne-e az organikus lét által gerjesztett-sugárzott aura, a lélek manifesztációja, vagy pedig tekinthetem ezt a buborékot az anyaméh védettségének, ami körülölel, összeköt és elválaszt a világtól. Szűcs zárványai, zárt világai tökéletesen illeszkednek a szinte semleges háttérbe-környezetbe. A tünékeny lét hártyaburkában egy kutya kivár, felette lazúrosan és sejtelmesen osztódni kezd egy másik gömb teste. Az erősebb és fakóbb színek ölelésében ott van a távolságtartás, a kiválasztottság és a kiszolgáltatottság állapota. Nem tudom, hogy az ismeretlen erdőben kiránduló gyerekek túlélik-e a nukleáris kisérlet/robbanás utáni sugárzást vagy sem, ahogy azt sem, hogy egy másik képen mit keresnek a rózsalugasban azok az alakok, és ki fogja őket lefényképezni. Azt viszont látom, hogy Szűcs festészete lézerérzékeny, (acb Kortárs Galéria)

Kozák Csaba
Műértő, Budapest, 2007. január, 6. p.