Fénymágia

Szűcs Attila fénymágiája az egri Kepes Intézetben - varázslatos restrospektív kiállítás.
Szűcs Attila festőművészünknek olyan varázslatos retrospektív, húsz évet felölelő tárlata látható az egri Kepes Intézetben, amit mindenkinek – a barátaimnak és ismerőseimnek különösen :–) látnia kell. Nem csupán azért, mert a klasszikus festőtudomány ritka virtuóz professzorával van dolgunk, hanem főként azért, mert Szűcs a szó szoros értelmében új fényben képes láttatni a világunkat.
Ez számomra elképesztő teljesítmény a vizuális művészetek több ezer éves történetére tekintettel, hiszen úgy hihetnénk, hogy nem lehet már újat létre hozni ecsettel, olajjal és vászonnal, a ma festője legfeljebb variálgat az ismert elemek milliárdnyi mozaikja között. Szűcs festészete maga az ellenbizonyítás.
Hogyan éri ezt el a miskolci születésű budapesti mester? Egyetlen szóban összefoglalva: fénymágiával.
Mi az a fénymágia? Amikor az ismert világ képeslapokról és fotókról csent hétköznapi tárgyaira és helyszíneire úgy engedi rá a művész a fényt, mintha egy táltos olvasna rá varázsigéket a könyörtelen valóságra, hogy élhetőbbé tegye az emberek számára.
Szűcs képein a tárgyak és alakok belső fénnyel ragyognak – nem a Nap süt: a világ világít. A dolgok saját kisugárzásukkal a környező tér metszeteit nem megvilágítják, hanem átvilágítják. Így csak azokat a rétegeket látjuk, amelyek a lényegről mesélnek.
S e metszetek közül a művész egyszerre többet is képes fölvillantani a vásznain, mégpedig azzal a zseniálisan egyszerű ötlettel, hogy a korábban odafestett szereplőket majdnem teljes átfestéssel eltünteti a képről – de mégsem teljesen, s emiatt alig érzékelhető szellemlények jelennek meg Szűcs fénytereiben.
Sejtelmes árnyak, akik mint korábbi idősíkok halvány visszfényei derengenek, ezáltal téridővé varázsolva a puszta festői teret. Egyszerre több idősík rétegződik egymásra ugyanabban a térmetszetben, s az egymásra lebbentett időhártyákat, időfüggönyöket a tárgyak belső ragyogása fűzi megrázó történetekké össze.
Fényköltészet – Babits jut eszembe és Tóth Árpád.
Babits azt írja:
Olyan az életünk mint öregek szeme. S mint a köd az előtt, aki ködben járkál, úgy száll előttünk a holnapok függönye: sohse libben föl, csak hátrál, egyre hátrál.
Tóth Árpád Esti sugárkoszorújából meg az első strófa villant föl Szűcs fénymágiája láttán:
Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Szűcs Attila fény-képei saját kis Napokként világítják be a befogadó lelki téridejét. A dolgok lélekvándorlása kézzelfoghatóvá válik a mester keze nyomán. A festmények elvarázsolnak és mágikus kisugárzásukban képesek leszünk érzékelni az idők kezdetét (az első Planck-időnyi ősrobbanást) és az idők kibomlását, az időhártyák együttes rezgését – ami az életünk.
Szűcs egyik kedvenc hőse Nikola Tesla, a mai világunkat talán a legnagyobb mértékben meghatározó tudós szerb-amerikai feltaláló, aki a művész szerint valójában egész életében mindvégig azt kutatta, hogyan valósítható meg a teleportálás, a dolgok testi vándorlása téridők metszetei között.
Szerintem Tesla most elégedetten nyugtázza, hogy Szűcs képein megvalósul élete álma :-)
Farkas András
2013.10.07