A Ludwig Múzeum Szűcs Attila retrospektív kiállításával ünnepli a karácsonyt. Talány a fa alatt.

született metafizikus,
méghozzá a sötét fajtából

Szűcs Attila: Csillagok a mocsárban, 2015, olaj, vászon, 140×190 cm

A pirosan világító égősor élő karácsonyfaként veszi körbe a szálfaerdőben álló fiú felsőtestét. A Ludwig Múzeum poszterképe gondoskodik a tökéletes ünnepi hangulatról, ugrik be egyből, megállva a 2015-ös Csillagok a mocsárban című nyitókép előtt.

Hát persze, hogy nem – csak tovább kell lépdelni a belső termekbe.

Szűcs Attila retrospektív nagykiállítása nem mézeskalácsillatú karácsonyi show, hanem a kísérteties nyomában járó különös, nem e világi utazás. Derengő misztikus fények, pihe-puha festékködbe elvesző tárgyak és az ecset vattás melegébe burkolt történelmi tények.

Szűcs Attila új képe előtt

Szűcs Attila a figurális magyar festészet mestersorba lépett "professzora", a '90-es évekbeli fotóalapú realista újjászületés kulcsfigurája. De mindenekelőtt egy született metafizikus, méghozzá a sötét fajtából. A horror felé kacsingató álomvilág Bolygó Hollandija, akit nem a b-kategóriás filmek öncélú ijesztgetése érdekel, hanem a száz–kétszáz éves, patinás borzongás. Ahol találkozik egymással a természeten túli világ és a tudomány fantasztikum. Nem véletlen Tesla az egyik legnagyobb hőse, a korai elektrofizika steampunk zsenije. Az egyik festményen ott is csapkodnak villámai az elektromossággal túltöltött fémállványzat körül. Még a 19. századi horror legnagyobb mesterét, Poe-t tudnánk mellé elképzelni szellemi társnak, meg válogatott misztikusokat, Plótinosztól Pilinszky Jánosig.

Szűcs Attila: Hitler a kutyája nélkül, 2004, olaj, vászon, 150×170 cm

Minden kép talány: a disznóvágás festmény előtt eltolt kerekesszékes látogató vállán áttűnik a kép széle, a fekete BMW utasterét óriás fehér gömb zúzza össze, a csocsóasztalon plankingelő lány fekszik, Colombo nyomozó egy nyers fehér fénykört vizsgál elmélyülten, Hitler kedvesen nyúl az eltüntetett juhászkutyája felé, egy karosszékbe roskadt férfiből pedig színes csíkokban szál ki az öngyulladás fénye. Szűcs Attila talányos, de nem meghökkentő módon, mint a szürrealisták, a polgárpukkasztás messze áll tőle. Az ő asztala a misztika. (Illetve, a motívumokat tekintve, nem is asztala, inkább franciaágya.)

Részlet Szűcs Attila Kísértetek és kísérletek című kiállításából, 2016, Ludwig Múzeum

Az egyszeri
és megismételhetetlen
festői alkímia
kikristályosított
végeredménye.

Kortárs klasszikus – motoszkál fejemben a kényelmetlenül poros jelzős szerkezet. Akárhogy nézem a képeket, nem találok ennél jobb meghatározást: kortárs klasszikus. Klasszikus, hiszen a realista olajfestészet félezeréves hagyományához kötődik, minden idegszálával, minden ecsetpászmájával, annak is a virtuóz és sejtelmes vonulatához, az öreg Tizianótól, Velázquezen és Goyán keresztül, az olyan kortárs szupersztárokig, mint Richter vagy a belga Luc Tuymans. (Sőt, említtessék meg a Kolozsvári Iskola is, mindenekelőtt a sokszor hangulatában is nagyon rokon Adrian Ghenie.) A történetmesélés módja viszont abszolút kortárs: elsősorban filmes eszközökkel él, tömörít, kihagy, vág, sűrít, elbeszél. Viszont sosem operál a modern képzőművészetből örökölt sorozatisággal. Szűcs Attilánál a képnek eleje és vége van. Klasszikus autonóm műtárgy – sűrített érzelmekkel és gondolatisággal. Az egyszeri és megismételhetetlen festői alkímia kikristályosított végeredménye.

Szűcs Attila: Nappali a Kádár-villában, 2014, olaj, vászon, 190×240 cm

Magának a kiállításnak ettől még van valamiféle szerkezete. Kisebb-nagyobb ugrásokkal végigvezet az életművön, a '90-es évek fotóalapú olajfestészetétől a virtuóz 2000-es évekig, sőt, el egészen a jelenig, a képtérbe szőtt színes mustrák artisztikus felületéig. (Ami olyan friss fejlemény, hogy még ezen a retrospektíven se derül ki, vajon zsákutcába vezet-e vagy egy új korszakhoz.) Egymást követik a szaftos főművek, az Ágy csapásmérő vadászrepülővel korai misztériumától a Nappali a Kádár-villában című frissen született időkapszuláig. Mindeközben pedig a hozzáértő szemet kényeztető delikát finomságok bukkannak elő egyre-másra, teremről teremre, két apró derengőablak-képecskétől a Csillagok a mocsárban nyitómű pici grafit változatáig.

Részlet Szűcs Attila Kísértetek és kísérletek című kiállításából, 2016, Ludwig Múzeum

Kísértetek és kísérletek – Szűcs Attila festészete
2016. december 16. – 2017. február 19.
Ludwig Múzeum

2016. december 23., péntek 20:26