Group exhibition

József Bullás, Kitti Gosztola, IRWIN, Tibor iski Kocsis, Csaba Kis Róka, Éva Magyarósi, Zsuzsa Moizer, Márton Nemes, Svatopluk Mikyta, Gábor Pintér, Kamilla Szíj, Attila Szűcs, Alexander Tinei

Open: 2014. May 9. - Jun 7.

The Erika Deak Gallery will exhibit a diverse selection of paperworks throught the works of 13 contemporary artists. The 13 artists work with different techniques, ink, pen, aquarell, oil, graphite and pencildrawings, collages and prints will be exhibited. The theme of the 13 works are different as well, personal stories, surreal and analitical drawings, abstract color and form harmonies, and as well investigations of historical and contemporary art practices will be shown in the exhibition.

drMáriás, Életünk alátétei, ÉLET ÉS IRODALOM, MŰBÍRÁLAT - TÁRLAT - LVIII. évfolyam, 22. szám, 2014. május 30.

A harsányan lüktető médiafolyamban a képzőművészeti alkotások kénytelen-kelletlen felveszik a versenyt mindazzal, ami körülveszi őket a kenyércédulától az arcunk közepébe villanó, vakító reklámig. S hogy miben különbözhet egy műalkotás a körülötte fortyogó látványgulyástól, azt sajnos sokszor elképesztő nagy méretekben, szemmel szinte követhetetlenül aprólékos megmunkálásban, technológiaújításokban meg mindezek különböző variációinak alkalmi filozófiával nyakon öntött változataiban lelik meg, ami végül a néző elé tárulva sokszor élvezhetetlen szörnyűség lesz a hatszáz fejjel lefelé lógatott szobortól a multimédia kivetítős zenés, villogó, misztikus katyvasz-installációiig.

A képzőművészet technikai megalomániájának és a nagyotmondás monomániájának legnagyobb vesztesei a papíralapú munkák, annak ellenére, hogy teljesen különálló világot képviselnek: a könnyedség, a játékosság, a költőiség tartományát, ahol persze ugyanolyan nehéz jót alkotni, mint bármely más műfajban.

Életem egyik első papírmű-revelációja Martin Kippenberger különböző szállodák fejléces papírjaira készített, zseniális alkotássorozata volt, amelyet utazásai során különböző szállodák szobáiban alkotott meg könnyed, ütős, ötletes, vicces és precíz módon. Az egyiken azon mélázik, vajon egy traktorbelsőre milyen érzés volna felakasztania magát, a másikon egy meztelen nő díszíti magát halotti koponyákkal, a harmadikon egy férfi szivárványt ad ki magából az égen lebegve, a negyediken meg egy hárommellű nő kér mosolyogva segítséget a nézőjétől. Ceruza, akvarell, talált tárgyak, nyomtatott részletek adják ki együtt azt a varázslatosan könnyed sokszínűséget, amelyet egy festmény, szobor vagy installáció nem tudna soha.

Most Pesten látható egy papírmunkákat felsorakoztató csoportos kiállítás. A bejáratnál a neves szlovén Irwin csoport két munkája fogadja a nézőt, mindkettőn egy sivár gyárudvar kellős közepén óriás méretű Micimackó ül, mint az örökre naiv, együgyű ember a végtelen gyártás és a természet tönkretétele kellős közepén játszadozva. Szemben Alexander Tinei nagyméretű rajza, az I Collect All My Tears látható, amely egyszerre kedvesen debil és szomorúan giccsbe hajló, hisz egy nő sírdogál rajta műanyag gyöngyöket könnyezve. Gosztola Kitti távolról finom csipkének tűnő munkája nem más, mint egy halálra sebzett, szaggatott, vagdosott, fúrt papírlap, amelyen egy nagyméretű fa finom szövete rajzolódik ki, mintha egy fehér éjszakán villantaná felénk megszaggatott, sebzett testét.

Kiss Róka Csaba súlyos világa könnyedebben, légiesebben s nem kevésbé erősen szólal meg papíron, mint festményein. Az egyiken csizmából dugja ki fejét vakondként egy suttyó, a másikon ránk üvölt egy iszonyatos szörny, a harmadikon meg kiderül, hogy a szörnyű álarc mögött ugyanolyan szörnyű arc rejtőzik.

Moizer Zsuzsa képein a fehér egyfajta semmiség-maszat, amely a száj felett, a hason, a karon s a mellen törli ki a figurát, hogy kitárja a nagyvilágra. A legizgalmasabb képen két kihasított figura karol egymásba, s öleli egymást bizonytalanul eggyé. Nemes Márton egy indigó égdarabot szakít ki a valóból, és tárja elénk tapétaként. Iski Kocsis Tibor a természet kiismerhetetlen misztériumát, ritmusát és harmóniáját mutatja fel egy elképesztő precizitással megrajzolt erdőrészleten. Pintér Gábornál fejetlen énekes üvölt a nagyvilágba, míg Szűcs Attila két nagyméretű rajzán egy-egy halálközeli találkozás furcsa hangulata lép elő onnan, ahol szótlanságban rejtőzködik a legnagyobb sikoly lehetősége: part, víz, erdő, nő, hulla, lépcsők. Max Ernst frottázsai jutnak az eszembe, amelyeken a hétköznapi, ezerszer látott minták, madarak, házak, terek finom, légies ceruzanyomatként nyújtanak közvetlen bejárást az ismeretlenbe. És még sorolhatnánk...

Friss, üde, mégis komoly és ütős képek ezek. Mintha a hétköznapjaink alátétei volnának, amelyek halkan körülölelnek minket, miközben egyszerre díszesek, maszatosak, mintásak, alaposan kidolgozottak és könnyedén összefirkáltak, hogy ott legyen rajtuk szűkszavúan és színesen minden, ami az életünk.