Újratervezés/Re-Planning

Selection from the Antal-Lusztig Collection

MODEM, Debrecen, 11. 07. 2015-31. 01. 2016

 

Please, click the image below to start the virtual tour.

Az új struktúrában működő MODEM-Déri Múzeum első nagyszabású, mindhárom emeletet betöltő kiállítása, ahogyan címe is sugallja, új szemszögből szeretné bemutatni a legnagyobb magyar magángyűjteményt, illetve annak egy részét. Az elmúlt kilenc évben számos művészettörténész, kurátor válogathatott a több ezer alkotás közül. Itthon és külföldön, a MODEM falain belül és kívül, harmincnál is több kiállítást rendeztek a kollekcióban őrzött művekből. Ez a szám nem tartalmazza azokat a tárlatokat, melyekben csupán egy-két mű származott az Antal–Lusztig-gyűjteményből.

Az épület földszintjén egy arcképcsarnokkal kezdődik a kiállítás, mely hatásában az egykori főúri galériákra emlékeztetheti a látogatót. A gyűjteményben számos portré található, köszönhetően annak, hogy a XX. század első fele - amikor a műfaj egyik virágkorát élte - rendkívül gazdagon reprezentált a gyűjteményben. Az arcképcsarnokban híres költők, festők, tudósok, ismert vagy ismeretlen barátok és rokonok arcképei mellett helyet kapnak az egyszerű. névtelen emberek portréi is. A kortárs művészetben az arc, vagy annak töredékes ábrázolása és megközelítése átalakult, az eredendően reprezentatív műfajtól a mai alkotók mind eszközeikben, mind tartalmi felfogásukban eltávolodtak.

A második emeleten a művek három fő témakörbe sorolhatók. A legnagyobb szekció azt mutatja be, hogyan jelennek meg a XX-XXI. századi művészetben az olyan nagy kulturális tradíciók, mint a zsidó-keresztény kultúra, a szélesebb értelemben vett környezet. A gyűjteményben hangsúlyosan vannak jelen a zsidó hagyományokat feldolgozó, és a keresztény ikonográfiát követő alkotások. Ezen művek egy része szakrálisnak mondható, más részük a tradicionális jelképrendszerek elemeiből építkezik. A tradíciók témaköréhez tartoznak "a hely arcát" (Hamvas Béla) megjelenítő művek, melyek részben tájképek (a puszta ábrázolásai), részben a magyar építészeti örökségből villantanak fel példákat. Látható lesz néhány, a népművészethez kapcsolódó, vagy éppen néprajzi alkotás is.

A tradíciók szekcióját két elvontabb témakör fogja közre, az egyikben az idő, a másikban a tér fogalomkörébe vonható művek láthatók. Az idő szekció fő motívuma, s egyben szimbóluma az óra. Az órát ábrázoló alkotások mellett a múló időt idéző művek is megjelennek, melyek gyakran temető-ábrázolások vagy éppen sírsztélékre emlékeztető tárgyak. A tér képei olyan alkotások, melyeket világmodellként, a világot interpretáló művekként is értelmezhetünk.
Míg a földszinti válogatás egy műfajból, az arcképből indul ki, a második emeleti szekciók pedig tematikai szempontokat követnek, addig a harmadik emelet az ábrázolás egyik huszadik századi nagy kalandját idézi meg. A figurativitástól való elszakadást reprezentatív magyar és nemzetközi alkotásokon keresztül tanulmányozhatjuk.

Az egymást követő szintek a gyűjtői attitűd változását is igyekeznek reprezentálni. A műgyűjtés egy párbeszéd, gyűjtő és gyűjteménye folyamatos interakcióban van egymással. A gyűjtő ízlésével együtt változik a gyűjtemény, ugyanakkor a művek is folytonosan alakítják, formálják a gyűjtő személyiségét, világlátását.

A mintegy 400 műből álló tárlatot a hagyományos képzőművészeti műfajok mellett (festmények, grafikák, plasztikák) installációk és videó-művek színesítik, ezen kívül népművészeti tárgyak felsorakoztatása árnyalja tovább a vizuális kultúra gazdag rétegeit és a gyűjtői magatartást. A látogatók számára interaktív technikai eszközök, a gyerekeknek elkülönített múzeumpedagógiai részleg segíti a művek megismerését és befogadását.

Nagy T. Katalin kurátor