1990. április vége

Az Újlaki mozi zárókiállítása kezdetben egyéni műveket bemutató csoportos kiállításnak indult, ami a hosszas együttgondolkodást követően érzéki fényjátékká tisztult. A mozi sötét terében egyetlen reflektor világított meg egy Szűcs Attila által felfestett ellipszist, később a fényforrás is eltűnt. A beszámolók alapján a nagy hatású, formabontó installációt ebben az esetben is improvizált zene kísérte. Zene: Ádám Kálmán.

Együttműködésünkre egy archetipikus példa az, amikor az Újlak moziban fölfestettük a fényellipszist. Eredetileg mindenki kiállított volna valamit, aztán az lett az est vége, hogy kiraktunk egy reflektort, és azt a fényellipszist, amit kivetített, felfestettük a padlóra mésszel, aztán a megnyitó után a reflektort is elvittük a francba. Nagyon szép lett és elég katartikus volt a hangulat emiatt. Három napon keresztül folyamatosan vettük ki az egyes egyéni munkákat, installációkat. Mindenki csipkedte a másikat, és a végén ez a közös munka maradt. Valószínű, hogy ott, ha valaki egyéni munkát akart eredetileg csinálni, azt már ezek után nem is állította ki sehol, mert annyira lerombolt mindent ez a pár napos tusa. A végén nagyon örültünk neki, bár az egészet rengeteg beszélgetés, vita és egyéb összeütközés során alakítottuk így. (Szarka Péter)

© Fotó: Farkas Gábor

"Az Újlak Csoport" [The Újlak Grup], in: Belvedere (a monthly), 1990, No. 6-7, p. 36