LUDWIG MUSEUM, BUDAPEST
1. JANUARY, 1998 – 31. DECEMBER
The Museum of Contemporary Art / Ludwig Museum Budapest presents a group of young artists, around 30, in the framework of the Budapest Spring Festival.
Generally speaking this is a painting show by painters but we had no intention to make any restriction concerning genre and techniques. Despite of this freedom the artworks do have common characteristics: all of them reflect either to the problems of the painting as medium or make use of the classical techniques.
Most of the selected artists became 'fashionable' with many one person and group exhibitions both in small galleries and bigger institutions. No wonder or secret that they are getting to be successful on the art market as well.
This exhibition intends to show a typical artistic development of the late 90s by presenting one single but important piece by artist. The material is very rich in techniques and forms - watercolour, monochrome painting, digital print - and even the traditional works are filtered by a strong end-of-millennium, technicist but in the same time poetic mood.
During the exhibition a book entitled Anthology going to be published with collected writings by poets and novelists of the same generation along with the paintings reproduced. Sometimes the connection is direct between the artwork and the text, sometimes loosely ranging from direct inspiration to a point of departure and free association. The two groups of intellectuals, the writers and visual artists, who have less and less communication in recent times, can start a new discourse about art again.
We intend to publish the book first in Hungarian later on in German version (for the Frankfurt Book Fair) with writings by László Bóna, Attila Kristóf Nagy, János Háy, Gergely Péterfy, István Vörös, Attila Bartis, Krisztina Tóth, Zoltán Galántai, Árpád Kun, János Térey, Krisztián Peer, Endre Kukorelly, István Kemény and Rita Abody.
Graphic designer of the book is Gábor Gerhes.
Curator of the exhibition and editor of the book is Krisztina Szipõcs.
A Kortárs Művészeti Múzeum / Ludwig Múzeum Budapest a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében mutatta be azt a csoportos kiállítást, melynek résztvevői nagyrészt 30-as éveikben járó, fiatal művészek. Bár általában festőkről és festészetről van szó, a kiállítás nem korlátozza sem a műfajt, sem a technikát. Mégis, van egy közös pont: a táblakép műfajához kötődő, a hagyományos festészeti technikákat felhasználó, vagy a festészet kérdéseihez kapcsolódó, arra reagáló művek láthatók majd a Kortárs Művészeti Múzeumban.
A névsorban szereplő művészek többsége az utóbbi évtizedben “divatba jött”, egyéni kiállításokon szerepeltek kis galériákban és nagyobb intézményekben egyaránt, és az sem titok, hogy egyikük -másikuk képei hirtelen kelendőek lettek a műtárgypiacon is.
Szűcs Attila az induláskor mindezt így vázolta fel:
“A művészek érdeklődésének középpontjában egy olyan (a nyolcvanas évek expanzív törekvései után következő) redukált festészeti formanyelv áll, mely azonban nem nélkülözi a személyesség, a sorson át a zsigerekig ható, odaadó figyelem koncentráltságát. (...) A kötött formák tiszteletben tartásáról lenne szó, melyek támaszt nyújthatnak a nézőnek? Nem valószínû; inkább önként vállalt korlátokról, melyek egyben lehetőségeket is nyitnak. Egy adott rendszeren belüli mozgásról beszélhetünk tehát, olyan mozgásról, mely az egyediségbe, az egyszeriségbe kapaszkodva próbál önmaga a festészet túlsó határáig eljutni.”
Ez a mostani válogatás mindezeket a törekvéseket és történéseket összefoglalva arra törekszik, hogy minden művésztől egy-egy kiemelkedő művet mutasson be, és így rajzolja fel a kilencvenes évek végének egyik jellemző művészi vonulatát és egy újabb művészgeneráció csoportképét. Akvarell, monokróm olajfestmény, digitális nyomat formailag és technikailag is rendkívül változatos az anyag, de a tradicionális eszközöket is minden esetben áthatja egy határozottan “ezredvégi”, “technicista”, ugyanakkor költői hangulat.
Támogatók:
Kulturkontakt Ausztria, Magyarországi Ludwig Alapítvány, Budapesti Tavaszi Fesztivál, Kecskés Pince, Villány
Kemény István
A világ vége nappal
Mi mondjuk nekik, hogy ez
az utolsó falu, sőt, a
szélső házat mindig megmutatjuk,
hogy na, innen nincs tovább,
mert innen már semmi sincs.
És, hogy próbáltunk persze
pénzt is csinálni ebből,
mintha csak sivatag
vagy tenger kezdődne itt,
de alig jön épelméjű ember,
nyilván mert tényleg nem
tenger vagy sivatag
kezdődik itt.
Igen, mi ittmaradtunk, és
szegények maradtunk a semmi
mellett, nyilván, mert mi itt
nagyobbrészt a hatalma alatt
vagyunk.
Ezeket mondjuk mindig el.
Kérdezik, mit tudunk még,
mondom, a dolog természeténél
fogva semmit.
Jó - mondják. - Aztán amarról
jönnek-e? Vagy mi ez
a műút itt tovább?
Ez? - válaszolom. - Az út.
Elsápadnak, letáboroznak,
azt mondják, mindent megadnak
az út szóért, ha megtanítom
őket így kimondani.
Estig csak itatnak, és kimondom
százszor, és megtanulják,
de nem tudom, hogy
el bírják-e vinni.
Az ANTOLÓGIA című kiállítás és a hozzá kapcsolódó kiadványban a "Játszótér éjjel" című festményről.
ANTOLÓGIA
Kiadó
Ludwig Múzeum Budapest - Kortárs Művészeti Múzeum
Kiadás helye Budapest
Kiadás éve 1998
Oldalak 48
ISBN 963 03 4689 3
Állapot
színes
paperback
Tartalom leírás
művészek:
Ádám Zoltán
Braun András
Erdélyi Gábor
Gál András
Hajdú Kinga
Kósa János
Köves Éva
Szabó Dezső
Szalai Attila
Szarka Péter
Szépfalvi Ágnes
Sűcs Attila
Weber Imre
szöveg:
Bóna László
Nagy Attila Kristóf
Háy János
Péterfy Gergely
Vörös István
Bartis Attila
Tóth Krisztina
Galántai Zoltán
Kun Árpád
Térey János
Peer Krisztián
Kukorelly Endre
Kemény István
Abody Rita
Ludwig Múzeum Budapest - Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
1998. 03. 19 - 04. 19.