KORTÁRS KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS - MAGYAR ZSIDÓ MÚZEUM ÉS LEVÉLTÁR 2005. FEBRUÁR 18-TÓL MÁRCIUS 18-IG

2005. február 17 – 2005. március 18.

A kiállítás a különböző kulturális háttérrel rendelkező kortárs képzőművészek áldozathoz és engeszteléshez kapcsolódó gondolatait dolgozza fel. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Zsidó Múzeum „Áldozat ― Engesztelés” címmel közös kiállítást rendezett. A szervezők célja az volt, hogy a különböző kulturális háttérrel rendelkező kortárs képzőművészek új, erre a kiállításra készült műveiket aktualizálják, s hogy felhívják a figyelmet e vallásilag-művészetileg is fontos fogalomkörre, mely a ma emberénél is a lélek legbelsőbb rétegeit mozgatja meg. A felkérés nem tartalmazott műfaji megkötést, így különféle szobrászati, festészeti, grafikai és filmes műfajokon keresztül történt a téma feldolgozása.

A művészek saját stílusukban és felfogásukban közelítették meg az alapgondolatot. Néhányan a fogalompár történeti változását térképezték fel. Balla Attila és Szirtes János állatfigurák és tűz, a legősibb vallások motívumaiból indultak ki. Többen (Baranyay András, Chesslay György, Fehér László, Für Emil, Magén István, Neuberger István, Szotyory László, Sváby Lajos, Valkó László) fordultak az ószövetségi értelmezéshez, az isten és ember közötti szövetséget vizsgálva. Gellér B. István, Haraszty István, G. Heller Zsuzsa, Klimó Károly műveiben ugyan nehéz közös vizuális elemeket találni, de mind a négy alkotó művében közös, hogy az idő és a történelem kontextusába helyezték a témát. Az egyén és az élő környezet kapcsolatát Bukta Imre és Dévényi Mónika természeti motívumokon keresztül mutatja be. Gábor Áron, Gáyor Tibor és Győri Márton a fogalmakat festészeti problémákra értelmezték. Egy újabb nézőpontból az áldozat és az engesztelés nemcsak vallási fogalomként fogható fel, hanem lelki folyamatként is. Pszichológiai megközelítéssel az ember belső világát térképezik fel Bikácsi Daniela, Galambos Tamás, Kopasz Tamás, Kőnig Frigyes, Pál Csaba és Radák Eszter alkotásai. Boros Tamás, Fajó János, Maurer Dóra, Nádler István, Szűcs Attila és Thury Levente művei a fogalmit metafizikus szintre emelve, a valóságon túli létezőről adnak hírt.

A kiállítást, amely március 18-ig tart nyitva, színes reprodukciókkal ellátott katalógus kíséri. A kiállítás példázza azt az együttműködést, amely a magyar többségi társadalom alkotóművészeinek jelentős részét érdekeltté tette abban, hogy a kiterjedt szerepkörű Zsidó Múzeumban szerepet vállaljanak és felmutassák önmagukat.

Kurátor: Üveges Krisztina (Ludwig Múzeum)

https://www.antikvarium.hu/konyv/aldozat-engeszteles-550584-0

https://szucsattila.hu/files/sharedUploads/old_web/cv/2005/áldozat 1.jpg

https://www.milev.hu/exhibitionarchive/aldozat-engeszteles-kortars-kepzomuveszet-iii

https://szucsattila.hu/files/sharedUploads/old_web/cv/2005/áldozat 2.jpg

---

 

A körbeállt semmi
FÖLDES ANDRÁS
2005.03.10. 11:20

Léteznek ősi sorskérdések, de ezek nem érdeklik a művészeket, derül ki a Zsidó múzeum amúgy remek kiállításán.
Mi jut eszébe, ha valaki jelentőségteljesen azt mondja Önnek: Áldozat és Engesztelés. Nekem semmi, még úgy sem, hogy a fajsúlyos szavakat egy kiállítás plakátján pillantottam meg. Érdeklődésemet inkább a kiállítók névsora csigázta fel. A Zsidó múzeumban rendezett tematikus kiállítás meghívottjai közt ugyanis ott voltak a kortárs magyar képzőművészet nagyágyúi: Bukta Imre, Fehér László, Für Emil, Haraszty István, Kőnig Frigyes, Maurer Dóra és Nádler István.
#alt#A Dohány utcai zsinagóga felé haladva a rejtélyes értelmű szavak körül egyre sűrűsödött a misztikum, a kurátortól, Üveges Krisztinától ugyanis megtudtam, bár a kiállítást a Zsidó múzeum hirdette meg, nem volt kötelező ciceszt, Tórát vagy akár trenderlit szerepeltetni a műveken, sőt, egyáltalán nem vártak vallásos témájú alkotásokat. A kiállítás célja inkább az áldozat és engesztelés gondolatának aktualizálása, újragondolása volt. Ennek megfelelően a művészek kiválasztásánál az érettség és a színvonal volt a döntő, nem pedig a származás.

Fények, álszentség, vörös tehén
Az impozáns, tetőablakos termekben valóban tobzódott az önkifejezés: találtunk kisplasztikát, festményt, mobil szobrot, videó munkát, absztrakt és figurális alkotásokat. Az áldozat és engesztelés kérdéséről megfeledkező nézőt magával ragadták az igényes munkák, amelyek értékét növelte, hogy azokat, néhány kivételtől eltekintve direkt erre a kiállításra készítették.
A kiállítás főművei kétségkívül Nádler István és Kőnig Frigyes vásznai voltak. Nádler, aki palettájáról már a kéket is kiiktatta, a sötét különböző tónusaiban kavargó festményével finoman és mégis elementáris erővel idézi meg a kilátástalanságból a reménybe tartó mozgást, ami ezesetben lehet napfelkelte vagy valami belső történés vászonra vetülése.

#alt#Kőnig hasonló hangulatú, hajnali háztetőket ábrázoló munkája a vibráló ecsetkezelésnek köszönhetően pedig olyan, hogy néző a festmény előtt haladva valóban látja, ahogy a szmogos derengésen lassan áttör a fény.

A kiállítás láthatóan inspirálta a felkért művészeket. Radák Eszter vibráló motívumai ellenére is melankolikus szobabelsője, Für Emil játékos Vörös tehene, Bukta Imre csempével és gyufaszálakkal elemelt álszent vadász-festménye, vagy Chesslay György Jom Kippuri "hatpontú tér" című, a mikro- és makrovilágot összekötő, komolykodás helyett azonban inkább bájos kisplasztikája ragadta meg figyelmemet.

A stréber és a holokauszt
Az alkotások egy ideig feledtették velem mind az engesztelést, mind az áldozatot, és csak kifelé tartva jutott eszembe, hogy a témáról valójában most sem tudok többet. A művek nem rajzolták ki együtt a kérdés határait, sem a főbb pontokat. A sikerültebb munkák a szabad asszociáció mentén jöttek létre, a felejthető darabokat pedig azok készítették, akik mindenáron mondani akartak valamit a témában.
#alt#Fehér László mezuzát szögelő férfit festett, ami szép gesztus a múzeumnak és a tematikának egyaránt, csak éppen teljességgel semmitmondó alkotás. Néhányan, rövidlátásról és némi stréber mentalitásról tanúskodva a holokausztra asszociáltak a zsidó és engesztelés szavak hallatán, noha a kiállítás a múzeumigazgató, Turán Róbert szavai szerint is a zsidóság és a teljes magyar társadalom közti híd építésére helyezte a hangsúlyt, nem pedig a múlt - más kontextusban helyénvaló - megidézésére.

Nincs ott semmi
A bizonytalanság a téma kapcsán mindazonáltal érthető. A képzőművészek ugyanis a kor égető problémáival foglalkoznak, manapság például a virtuális és valóságos közti határvonal elmosódásával, a mediatizációval, a digitális technikával, vagy az egyén felértékelődésével a közösséggel szemben. Az áldozat és engesztelés témája ugyanakkor jellemzően közösségi és vallási ügy, amely háttérbe szorulásán keseregni egyébként demagóg politikusok, semmint az aktuális kérdéseket feszegető gondolkodók dolga.
A kiállítás kérdésére így leginkább Szűcs Attila Félkörben álló rendőrök című festménye ad választ. Az alakok rendezett egyenruhában, kegyeletteljes testtartásban néznek maguk elé. Oda, ahol az áldozatnak, a nyomnak vagy egy jelnek kellene lenni. De nincs ott semmi.