
A Deák Erika Galéria idén egy csoportos kiállítással készült az Art and Antique vásárra, standunkra a kortárs magyar képzőművészet három ikonikus, nemzetközileg is elismert alakját hívtunk meg. Míg Szűcs Attila a galéria művészköréhez tartozik, a Kis Varsót és Sugár Jánost kifejezetten erre a projektre kértük fel. A műtárgyak kiválasztása alapvetően a hely, a Bálna aktuális szellemiségére reflektál, a művek közötti összekötő kapocs egy a világot kritikusan szemlélő művészi attitűd. A kiállított festmények, rajzok és szobrok azt vizsgálják, hogy a kulturális és a politikai mítoszokat ma hogyan artikulálhatjuk. Mindegyik mű univerzálisan is értelmezhető, akár abszurdnak is tekinthető. Az üres sisak, a főtérre helyezett amorf kődarab, a szobor nélkül hagyott talapzat nyugtalanító valósága a hiány egyértelmű jelenlétére utal, miközben a kortárs létezés lehetséges alternatíváit, az emlékezet és az identitás művészeti, társadalmi és filozófia kérdéseit is vizsgálja.
A Kis Varsó művész csoport 1994 óta dolgozik együtt. Műveik a történelmi emlékezettel foglalkoznak, a személyes nézőpontok és a kollektív narratívák ütköztetésével. Ebben a művész szerepét kiemelten vizsgálják, aki nem csak műveket hoz létre, hanem társadalmi helyzete által meghatározott résztvevő és egyben megfigyelő.
Sugár János (sz. 1958) az 1980-as években tagja volt az Erdély Miklós vezette INDIGÓ csoportnak, művészeti tevékenységét a műfaji sokrétűség jellemzi. Műveinek mozgatórugója, hogy az általa és a társadalom által feltett kérdéseket vizualizálja. Emblematikus formai nyelve, anyaghasználata és filozófia-hangsúlyos művei elsősorban az identitás-problematika gondolatkörében, azon belül is a magyar társadalmi térben értelmezhetők legpontosabban.
Szűcs Attila (sz. 1967, Miskolc) műveit a világ aktuális állapotára való reflektálás jellemzi, de művészetét az emlékezetdiskurzuson alapuló filozófiai áramlatok tengelyében is értelmezhetjük. Festményei sajátos perspektívából nyújtanak betekintést a technológia által vezérelt lét és az ősi ösztöneink közötti kettősségre. Képei egyszerre konkrétak és teoretikusak, melyeken valódi és képzeletbeli helyek, tárgyak, képek, metaforák és világnézetek találkoznak össze egymással, és ösztönzik nézőiket saját narratíváik létrehozására.
|