ENTER
Rekamiék Madame nélkül, Kiállítás
Népszabadság • Rózsa Gyula • 2006. április 5.
Nyelvlecke a Keleti Károly utcában: Szűcs Attila kiállításán minden képnek angol címe van. Nem túlságosan bonyolult gyakorlatok, mondjuk, alapfok, második trimeszter, de a látnivalók maguk is olyan egyszerűen egyértelműek, hogy az angolul nem tudó is azonnal érti.
Két piros ágy, Kilincs, Anya gyermekével és Hálószoba tévével - a motívumok és a kompozíciók a bonyolultságnak és az összetettségnek pontosan ezen a fokán állnak, első látásra úgyszólván vizuális pidzsininglis, festett reptéri angol Szűcs valamennyi új képe. Hogy kikeveredjünk a metaforákból: Szűcs is gyarapítani látszik azt a nem ritka és nem népszerűtlen neonaiv festészeti áramlatot, amely hajdani nyelvkönyv-illusztrációk banalitásával és keresetlen kezdetlegességével hökkent meg. Helyzetek és figurák a közhelyek igazságtudatával, egy játszótér mászókával, egy éneklő nő, egy alvó férfi igen egyszerű kompozícióban, igen egyszerű körvonalakkal megjelenítve.
Ami az immár inkább középgenerációhoz tartozó, semmint fiatalként vállon veregethető művészt ettől a tábortól megkülönbözteti, az a nagyon finom festőiség. Bizarr tulajdonság egy brutálisan egyszerűsítő, tudatosan kezdetleges környezetben, mondhatni szürreális, de hát az alapfogás maga sincs minden szürrealitás híján. Az élet bonyolultságát rafinált naivitással kifejezni, netán azzal, körvonal-rajzokkal, együgyűen áttetsző kompozíciókkal reflexiót, kritikát gyakorolni önmagában is groteszk. Szűcs ezt az ellentmondást azzal fokozza, hogy a két piros ágyon kívül semmi mást nem ábrázoló tábláján az ágytakarók olyan puhán, mélyen, bársonyosan vörösek és szépek, mint hajdanvolt neobarokk szovjet történelmi zsánereken a leomló bíbordrapériák. Egy címe szerint rózsaszín szobának vörös, lila, zöld és fehér árnyalatokból olvad össze a derengő rőtsége, egy fogadócsarnok vörös enteriőrjébe apró, finom, de heves dísznövény-zöldek szólnak bele, egy sarokheverő almazölden fluoreszkáló képén anyagszerű élfények szaladnak a bőr vagy műbőr huzaton. Ráadásul mindez majdnem látomás. Szűcs az elbizonytalanítást, a finom feszültséget azzal tetézi, hogy minden képe vagy neonosan felfénylik, vagy - ez a gyakoribb - párásan, fátyolosan elmosódott lesz.
És vigasztalanul, némán üres. Még inkább: elhagyatott. Nem kell tudni, hogy kedvenc feltalálóját, Nikola Teslát már több képen megénekelte, s hogy óvatos festészete elődjének tekintheti a nagy Giorgio Morandit, a hiányérzet ezek ismerete nélkül is hiányérzet az N. Tesla szófája, meg a G. Morandi ágya című kompozíción. Valamint erős a plasztikusan perspektivikus ábrázolás a fluoreszkáló zöld káprázat ellenére az előbbin, és a sarok sötét mélyülése az utóbbin. Magányos rekvizitumokat fest Szűcs egyébként is, ezek a nagyon személyes tárgyak, ágyak, ágytakarók, párnák sosem érzékeltetik az ember melegét, nem abból a fajtából valók, amelyek a használó-tulajdonos egy pillanattal korábbi, még közvetlen jelenlétére emlékeztetnének. Elhagyatottságuk olykor a lírai festőiség ellenére, vagy éppen a lírai festőiség erejével monumentálissá válik. Az avasvaj-szín a fehér ágytakarón a nagy, lusta anyag szinte tapintható puhasága, a műgonddal és profifölénnyel megfestett ráncok és lágy árnyékok illúziótlanok.
Szűcs ezúttal főleg fekvőalkalmatosságokat örökít meg, és talán a párna mögött rejtőzködő alak (Figure Hiding behind a Pillow) a legértelmezőbb kompozíció a természetesen láthatatlan alakjával. A legnevesebb fekvőbútor-festő, Jacques Louis David képén még a híres szépasszony, Madame Récamier gyöngéd fensége volt a főszereplő, hiába tervezte magát a bútort a nagy építész Schinkel. A szürrealista René Magritte komisz parafrázisa már egy szépasszony-formájú decens koporsót fektetett David bútorára, így fejezve ki százötven évvel később nem feltétlenül tapintatos és azonosuló véleményét a világról. Újabb félszázad múltán Szűcs távoltartó sorozatára, Szűcs korára már egy beszédesen blaszfemikus koporsó sem, csak sok üres, néma fekvőbútor marad. Klasszikus szépség és cinikus komiszság helyett fátyolos tűnődés; álom, amely nem rémálom, de nem is okvetlenül elringató.
Képek a megnyitóról:
